A kosár üres
  ()

A kosár üres.

Csángóföld dorombosa: Istók Pál

Istók Pál dorombos, Klézse, Moldva. Fotó: Szilágyi Áron

Csak ülök és bámulom a monitort. Pontosabban nem tudom erről a fenti  képről levenni a szemem. Hosszú írást terveztem, de nem jönnek a szavak arról, hogy milyen volt tegnap este  találkozni a legismertebb moldvai dorombossal, mert  ez a tekintet nem engedi. Hallom a doromb hangját, de annál jóval többet. Hallom azokat a felhangokat, amik nem szólalnak meg, csak érzem őket. Ezek olyan hallhatatlan hangok, amik ártatlan erejükkel eljelentéktelenítik azt amit csinálok. Én, aki mindenféle furmányos játéktechnikát és trükköt ismerek ezen a hangszeren és ezrek figyelik azt, hogy hogyan játszom, hirtelen nevetségessé válok magam előtt. Nézem a képet, hallom a hangot, hallom a dalt, azt a tisztaságot amire mindenki lelke vágyik. Nézem a képet és hallom azt a semmivel össze nem téveszthető humort és látom a nagyon mélyen gyökerező, természetes erőt.

Ezt a képet akkor készítettem, amikor Istók Pál kipróbálta azt a dorombot, amit édesapám a számára készített. 

 Annak ellenére, hogy a doromb ma már rendszeresen hallható népzenei koncerteken, táncházakban, lemezeken, tájegységtől függetlenül, magyar nyelvterületen csak a moldvai csángók használják ezt a hangszert autentikus formában. Pontosabban már ők is egyre kevésbé.

Mivel a doromb soha nem játszott kulcsszerepet a moldvai csángó zenében, így a népzenekutatók és táncházi zenészek figyelmének is perifériájára került. Keveset lehet róla olvasni, alig van dorombos felvétel és napjainkban is kevesen tudnak dorombon játszani. Olyanok, akik édesapjuktól, nagyapjuktól tanulták a dorombozást pedig talán már csak egyen-ketten vannak.

Istók Pál, dorombos, Klézse, Moldva. Fotó: Szilágyi Áron

Emiatt is régóta tervezett és nagyon várt találkozás volt a XX. Csángó Bálon Istók Pállal.  A Csángó Bál a csángó magyarok évente megrendezett ünnepe, a hagyományőrző csoportok, népdalkörök, zenekarok, tánccsoportok, adatközlők seregszemléje. A rendezvény nélkül jóval kevesebb figyelem fordulna a nyelvi, földrajzi és anyagi elszigeteltségben élő csángó magyar testvéreinkre.

Istók Pállal már régebb óta levelezésben álltam, nagy érdeklődéssel fordultunk egymás munkássága iránt. A Facebookon már legalább három éve tartjuk a kapcsolatot és azóta több alkalommal szerettünk volna már személyesen is találkozni, de ez sajnos eddig nem jött össze. Volt olyan, amikor az időjárás miatt nem tudtunk találkozni, máskor pedig az elfoglaltságaink miatt nem volt erre lehetőség.

Szerencsére pár héttel ezelőtt kaptam egy üzenetet, melyben Istók Pál megkérdezte, hogy tudnék-e neki küldeni Klézsére egy jó minőségű, profi dorombot. Természetesen, válaszoltam. Amikor afelől érdeklődtem, hogy milyen típusú hangszert, milyen hangolásban szeretne, nem nagyon tudta megmondani, ugyanis az ő dorombja eddig soha nem volt be hangolva. Mielőtt feladtam volna postára a hangszert, mondta hogy úgyis jön a Csángó Bálra, mi lenne ha találkoznánk. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, mivel már legalább 10 éve nem voltam a rendezvényen. Annak ellenére, hogy pontosan megbeszéltük volna a találkozás helyszínét, azonnal megismertük egymást és megbeszéltük hogy az esti gálaműsor után mindenképpen leülünk egy csöndes helyre beszélgetni. Egyúttal megismerkedtem ifjabb Istók Pállal is, aki a magyar a Csángó Magyarok a Csángó Magyarokért Egyesület elnökeként a rendezvény szervezésében is aktív szerepet vállalt.

A találkozóra egyikünk sem érkezett üres kézzel: én kaptam egy üveg nagyon finom házi szilvapálinkát, amit Pali bácsi készített, valamint egy palack vörösbort, ami természetesen mindenféle vegyszertől mentes szőlőből készült. Az én ajándékom pedig egy nagyon erős, nagyon szép hangú, H hangolású Black Fire doromb, valamint egy példány a most megjelent CD-nkből.

Istók Pál és Szilágyi Áron dorombjátékosok

Pali bácsi azonnal elkezdte mesélni, hogy 10-12 éves korában találkozott először Kallós Zoltán népzenekutatóval, aki hozott neki Magyarországról egy-két dorombot. Akkor még nem tudott dorombon játszani, de édesapja megmutatta neki, hogy hogyan is kell ezt a hangszert használni. Az iskolai ünnepségeken rendszeresen fellépett dorombbal. Ahogy mondja, a gyerekek nem furulyáztak, hanem inkább énekeltek, ő pedig dorombon játszott. Nagyon megható volt látni, hogy szinte minden dallamot, amit énekelni szokott (a dorombozást gyakran hívja így) azonnal, gyorsan meg akart nekem mutatni, így  egymás után 8-10 moldvai Csángó dallamot is eljátszott nekem. Én gyermeki izgalommal hallgattam az előadását. Elmesélte, hogy nagymamájától azt hallotta, hogy a faluban a lányok doromboztak. Akkor zenéltek dorombon, amikor a párjukkal sétáltak az utcán, vagy csapatostul mentek. Bár Pali bácsi szerint, a fiúk csak azért nem játszottak, mert el volt a kezük foglalva a lányokkal. Fiatalkorából még emlékszik olyan rendezvényekre, ahol bukovinaiak játszottak dorombon, de ma már ott sem lehet dorombossal találkozni.


Megismerkedésünk Istók Pállal egy hosszabb folyamat első lépése, melynek során remélem, hogy a moldvai Csángó magyarok között újból népszerű és ismert hangszerré válik a doromb. Megállapodtunk abban, hogy mindketten azért fogunk dolgozni közös erővel, hogy a  Csángó fiatalok megismerjék a dorombot, megtanulják annak használatát és elsajátítsák azokat a dallamokat, amiket szüleik, nagyszüleik és dédszüleik is játszottak. Ezzel együtt fontosnak tartjuk, hogy a doromb, mint hangszer ne csak egy, a letűnt korok emlékét idéző instrumentum legyen, hanem ugyanolyan menő, érdekes, a fiatalabb generáció számára is vonzó eszközzé váljon, mint bárhol máshol  Európában, vagy a világ bármely pontján.

Fotó: Kallos Bea / MTI

Kosár

A kosár üres
  ()

A kosár üres.

Dorombshop keresés

Pénznem/Currency

Rólunk

Magyarország legnagyobb dorombkínálatával és szakértő segítséggel várjuk látogatóinkat. Oldalunkon több mint 60 kézi készítésű doromb, kiegészítők, kiadványok közül válogathat. Ezen kívül dorombos oktatóanyagokat, cikkeket, híres játékosokat bemutató interjúkat talál. Doromb workshopokat, rendezvényeket, koncerteket szervezünk. Bővebben

Fotók

Jártunkban-keltünkben ezt-azt fotózunk. Dorombok, különleges hangszerek, zenészek, fesztiválok, vagy valamennyire ebbe a szellemiségbe illeszkedő dolgok vannak itt elrejtve, szigorúan mobiltelefonos minőségben.