A kosár üres.
Vásárláshoz kattintson ide!
A dorombról
A doromb története
A dorombnak több meghatározása is létezik lexikonokban, enciklopédiákban, de egyik sem teljes, több pedig félrevezető. Íme egy teljesebb definíció:
Doromb (dorombér, dongó, szájdoromb): Több ezer éves múltra visszatekintő, szinte az egész világon elterjedt aerofon (régebben tévesen idiofonnak kategorizált) hangszer, mely fémből, fából, bambuszból és csontból készülhet. A doromb keretből és rugóból áll. A játékos a keretet a kissé szétnyitott fogához nyomja, szabad kezével pedig a rugó kiálló végét pengeti. A hangszer egy alaphangon szól, melynek felharmonikusait a játékos szájürege erősíti fel. A szájüreg térfogatának változása képzi a dallamot. Dallam- és ritmushangszerként egyaránt használható.
Doromb (dorombér, dongó, szájdoromb): Több ezer éves múltra visszatekintő, szinte az egész világon elterjedt aerofon (régebben tévesen idiofonnak kategorizált) hangszer, mely fémből, fából, bambuszból és csontból készülhet. A doromb keretből és rugóból áll. A játékos a keretet a kissé szétnyitott fogához nyomja, szabad kezével pedig a rugó kiálló végét pengeti. A hangszer egy alaphangon szól, melynek felharmonikusait a játékos szájürege erősíti fel. A szájüreg térfogatának változása képzi a dallamot. Dallam- és ritmushangszerként egyaránt használható.
A hangszer korai történetéről nagyon keveset tudunk. Az első darabokat valószínűleg 7-8000 évvel ezelőtt Dél-Kelet Ázsiában készítették bambuszból. Az afrikai, ausztrál és amerikai kontinenseken nem volt ismert a kolonizáció előtt. Ázsiában szinte mindenhol ismert. A legkorábbi régészeti leletek Kínából, a Shimao régészeti ásatásról, valamint Japánból kerületek elő. Ezek legalább 4500 éves hangszerek és csontból készültek.
A mai Oroszország területén a fémdorombok széles körben el voltak terjedve, Délkelet Ázsiában bambuszdorombok, Japánban fa és fémdorombok ismertek, Új Zélandon pedig falevélből készült "dorombokat" használtak, használnak a maorik. Belső-Ázsiában a sámánok gyógyításra használták. A fehér ember magával vitte a dorombot a kolonizált területekre, ahol az később beépült az őslakosok zenéjébe is.
A doromb Magyarországon
Magyar nyelvterületen egyedül a moldvai csángók zenéjében számít autentikusnak a doromb a többi népzenei dialektusban igazából nincsen hagyománya. Hazánkban Regölyben, szkíta területek feltárásánál is kerültek elő dorombok. Feltételezhető, hogy honfoglaló őseink is ismerték a hangszert, de erre közvetlen bizonyítékunk nincs. A középkortól az 1800-as évek közepéig vándor cigánykovácsok készítettek dorombot, amit vásárokban árultak. Nem igazán hangszernek számított akkoriban a doromb, hanem játéknak. Bartók Béla említi, hogy az 1860-as években Dunaföldváron még élt egy ember, aki emlékezett az utolsó dorombkészítőre. Ezek után elsősorban osztrák hangszereken játszottak a magyar játékosok.
A következő dorombkészítő Szilágyi Zoltán, aki az 1970-es évek vége felé kezdett dorombot készíteni és tette újból népszerűvé a hangszert nemcsak Magyarországon, hanem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nyugati világ újból felfedezze magának ezt az ősi hangszert.
A doromb működése
A megpendített rugó előtt a levegőmolekulák összesűrűsödnek, a rugó mögötti részen megritkulnak. Amikor a rugó a rések közé ér, akkor a hangszer egyik felén egy nagynyomású, a másik felén egy alacsonyabb nyomású tér alakul ki. A nyomáskülönbség a két réteg között a légköri nyomás 1%-a. A szűk rés megakadályozza, hogy a levegő nyomása gyorsan kiegyenlítődjön. Amikor a rugó a két rés között áthalad a nyomáskülönbség kiegyenlítődik. A bevitt mechanikai energia (pengetés) kb. egy tízezred része alakul át hanggá. A száj elé tartott hangszer hangosabban szól, mert a szájüreg felerősíti a nyomásváltozások során kialakult hangjelenséget. Stroboszkóppal és füsttel, jól szemléltethető a fizikai elv alapja. Természetesen a rugó rezonanciájától függ a hangmagasság és az amplitudójától a hangerősség.
A jó hangszerjátékos jól ki tudja használni ezeket a fizikai lehetőségeket, színes olykor meghökkentő hatásokat tud elérni az előadásmódjától függően. A doromb a legszellemesebb akusztikai készülék.
A világ különböző dorombjai
A doromb a világ minden részén elterjedt, ismert hangszer. A különböző népcsoportok fémből, fából, csontból, bambuszból készítik. Alakra, hangra, díszítésre igen nagy a változatosság. Phons Bakxs, holland dorombos, dorombkutató a doromb ezer elnevezését jegyezte fel. Íme ezek közül néhány: angol: Jew's harp, trump, jaw harp; német: Maultrommel; Szicília: marranzano; olasz: scacciapensieri; japán: koukin; norvég: munnharpa; francia: guimbarde; Bali: gengong; spanyol: birimbao (nem összekeverendő a berimbau nevű brazil hangszerrel); orosz: vargan; jakút: khomus; Fülöp-szigetek: kubing; szlovák: drumbla; román: dromboi; Svájc: trümpi
Ezeket a dorombokat hol hangszerként, hol varázslathoz, hol gyerekjátékként használták. Kidolgozásuk és hangjuk és jól tükrözi, hogy az adott kultúrában milyen szerepet szántak a dorombnak.
Alább Szilágyi Áron gyűjteményéből való hangszereket hallhatunk.